Szép volt, jó volt, méltán lett sokunk kedvence.

A Szovjetunióban a II. világháború előtt nem volt jelen a nyugat-európaihoz hasonló jelentőségű autógyártás, a bővülő közlekedés által generált növekvő igények teljesítéséhez új gyárakat kellett alapítani. Így jelentek meg az elkövetkezendő évekre jellemző típusok (Moszkvics 401-407, Pobjeda, Volga M21).

Az 1966-os év igazi fordulópontot jelentett a szovjet autógyártásban, hiszen ezen év augusztus 15-én véglegesítették azt a megállapodást, melynek eredményeként 4 év múlva elkészült a Fiat közreműködése mellett felépített üzem Togliatti-ban. A gyártósorokról pedig már érkezett is a Vaz 2101, amely az olaszok 124-es modelljének volt a licenszváltozata. Ez utóbbi 1967-ben a második helyezett BMW 1600 előtt több, mint kétszeres pontszámmal szerezte meg Az év autója címet.

A választás tehát megfelelő volt, adottá váltak a lehetőségek egy sikeres autó bemutatásához. Az eredeti változaton sok módosítást végeztek, többek között felülszelepelt motort, 2 körös fékrendszer kapott, hátul a tárcsaféket a hagyományosabbnak mondható dobfékre cserélték, valamint az elektromos rendszeren is alakítottak. További technikai érdekesség, hogy a kézi indítás lehetőségét is kialakították az autón, a kurbli pedig az egyébként is bőséges gyári szerszámkészlet szerves részévé vált. Bár ezen az ember hajlamos lehet mosolyogni, de adott helyzetben nagyon jól jöhet ez a lehetőség, mindamellett azt se felejtsük el, hogy szerelési munkálatoknál is hasznát vehetjük.

A gyár az indulás után folyamatosan bővült, a megrendelések száma is nőtt. Kezdetben mind a motor, mind a karosszéria egyetlen rendelhető típusból állt, a 4 ajtós 1,2 l-esből. 1972-ben megjelent a kombi, majd ismét 2 év múlva érkezett meg az 1300-as változat. Komoly, az alapfelépítést érintő változások nem történtek. A teljesség igénye nélkül: a motor lökettérfogata megnőtt, változtak a lökhárítók, a hátsó lámpák, az első irányjelzők, az első lökhárító felett kialakítottak 4 levegőbeömlő nyílást, a C oszlopra műanyag elemek kerültek, műszeregység világos háttere sötét lett.

1977-ban jelent meg a Lada 1200S, mely a 3 évvel korábban megjelent (21011-es) típus 1200-as motorral szerelt változata. Az elkövetkező években számottevő módosítást nem végeztek, 1986-ban fejeződött be a gyártás. Ekkor már kaphatóak volt a kocka Ladák, és a fronthajtású Samara is, ám az “1200-es” továbbra is sokak kedvence maradt.
A veterán életkorba lépéssel pedig remélhetőleg minél több megmaradt példány kerül át köznapi használatból egy-egy féltve őrzött gyűjteménybe, ahol régi fényét szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt visszanyerheti.

Műszaki adatok:
Motor
Felépítés: 4 ütemű, benzines
Lökettérfogat: 1,2 l
Teljesítmény: 62 LE
Hengerek száma: 4 (soros)
Hűtési rendszer: vízhűtés
Sebességváltó
Típusa: manuális
Fokozatok száma: 4+1
hátsókerékhajtás
Karosszéria
Szerkezeti felépítés: önhordó karosszéria
orrmotor hosszában beépítve
Hosszúság: 4080 mm
Szélesség: 1620 mm
Magasság: 1450 mm
Saját tömeg: 945 kg
Menetdinamika
Maximális sebesség: 140 km/h
Gyorsulás (0 - 100 km/h): 18 mp
Fogyasztás: 8,5 - 10,5 l / 100 km